Mind meg fogunk halni?
Az ember minden nap egyre többet olvas arról, hogy ha most nem teszünk valamit a várható klímatragédia ellen, akkor később már sok esélyünk nem lesz erre. A dolog iróniája, hogy a legtöbben semmit sem cselekednek, csak hangzatosan követelik a vezetőktől, politikusoktól, tegyenek végre valamit. Naponta posztolják a Facebookon a globális felmelegedés már most is látható jeleit az egyre több környezeti katasztrófáról, azután kattintanak az egérrel és megrendelik a repülőjegyeket a családnak a következő nyaralásra.
Többször származott ebből már hátrányom, de én sajnos nem ilyen vagyok. Személy szerint az a véleményem, hogy mindenki a saját tetteiért felelős és nem várhatja el másoktól, hogy megtegyék azt, amit őneki kellene.
Elgondolkodtam azon, mit is tehetnék a saját szintemen. Vajon van értelme egyedül küzdeni a klímaváltozás ellen? Nemrég telepítettük a hőpumpás fűtést a házba, így nem olyan környezetszennyező itthon a meleg, mint ha mondjuk olajjal fűtenénk, de ez még mindig édes kevés. Továbbgondoltam a problémát és így jutottam el az ötlethez, hogy fákat kellene telepíteni a környezeti terhelésünk kompenzálására, az általunk kibocsátott CO2 semlegesítésére. Ez egy jó tervnek tűnt, amivel jóval korábban nullemissziósokká válhatunk, mint maga az EU.
Nahát nem is kellett több, máris egy ingatlanportálon keresgéltem faültetésre alkalmas területet, de sajnos azon nyomban ki is kellett ábrándulnom. Itt nálunk, Svájcban a telkek és mezőgazdasági földek ára az aranyéval vetekszik. Persze magyarnak születtem, és ez biztosan nem azért történt így, hogy ne találjak megoldást egy lehetetlennek tűnő problémára. Azon nyomban hazalátogattam, na jó csak az Interneten, és körülnéztem a hirdetések között, hogy szülőhazámban, Magyarországon mi földtémában a helyzet.
Egyből észrevettem, hogy az Alföldön egészen baráti áron hozzá lehet jutni megfelelő méretű földhöz. Akkor még nem ismertem a földszerzéssel kapcsolatos szigorú jogszabályokat. Nézelődtem egy darabig, később nyugtázva az ötletet, az a fiókba került. Majd, ha valamivel jobban fogok állni anyagilag, akkor veszek valamit.
Pár nappal később felhívott az unokaöcsém, akivel amúgy nem sűrűn szoktunk beszélni, már csak a távolság miatt sem. Nem emlékszem már, hogy mi volt az eredeti szándéka, de valahogy szóba került a faültetési projektem. Erre fel ö elkezdte mondani, hogy ö is valami új kihívást keres és elege van az örökös pénzhajszálásból és hajtásból, belefáradt kicsit. Öt is aggasztották a hírek, hogy ha így folytatjuk, akkor mind meg fogunk halni. Gyorsan ki is találtuk, hogy tegyünk, valamint közösen.
Nekem sem kellett több, gyorsan előkertesem a kiszemelt tanyák elmentett apróhirdetéseit és megtaláltuk A TANYÁT.
Bár az épület elég ramatyul nézett ki, de mindketten megláttuk ebben a kis házban a potenciált. És van benne egy eredeti búboskemence! Nem is volt drága, ráadásul még 2500 nm szántóföld is tartozik hozzá, mely tökéletesen passzol a faültetési elképzelésemhez. Persze azóta az alapötletet jócskán kiegészítettük, ha végigböngészed a honlapot, akkor látod, hogy mik jelenleg a tervek.
Szakértőt is hívtunk, aki ugyancsak eléggé beleszeretett a régi házacskába (mint később kiderült, az építése 1884-ben történt), még videót is készített róla. Elhatároztuk, hogy a házikót is megmentjük. Nem sok kellett és alá is írtuk az adásvételi szerződést, de ez majd egy másik blogbejegyzés lesz. Addig nézd meg a házról készített kisfilmet:
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.